József Attila: AMIT SZIVEDBE REJTESZ
szemednek tárd ki azt;
amit szemeddel sejtesz,
sziveddel várd ki azt.
belehal, aki él.
De úgy kell a boldogság,
mint egy falat kenyér.
és anyaölbe vágy.
Ölnek, ha nem ölelnek -
a harctér nászi ágy.
akit pusztítanak
a növekvők s míg vérez,
nemz millió fiat.
talpadba tört tövis.
És most szivedből szépen
kihull halálod is.
kezeddel fogd meg azt.
Akit szivedbe rejtesz,
öld, vagy csókold meg azt!