Juhász Gyula: Beatus ille...
Mámoros ez a nyárutói éjjel,
Mosolygva virraszt a nagy csillagtábor,
Fényét a hold pazérul hinti széjjel.
A beteg rózsák haljanak meg szépen,
Eltelve bágyadt csillagszerelemmel,
A csillaghullás áldott idejében.
Kelet felől szelíden, szépen, halkkal
A napnak első mosolyára várva,
Menyasszonyként pirulni kezd a hajnal.
Hol egykoron majd csöndes nóta mellett
Felejtem nyárutói éjszakákon
A letört szárnyat, a megölt szerelmet!
Ha megtelik majd szívem csöndes éje,
Mint az a csillag ottan, úgy enyésszem
A rózsaszínű virradati fénybe!