Juhász Gyula: Öngyilkosok
Belátják, hogy az ő ügyük bukott
S a sápadt arcú, fáradt Brutusok
Kardjukba dőlnek és lefekszenek.
Mi boldogok, kik élni még tudunk,
Bár százszor vesztünk és százszor bukunk,
Míg sorsunk lassan varrja szemfedőnket.
Akik emelt homlokkal halni mennek,
Merész hajósai a végtelennek,
Közönnyel félreállnak s mosolyogva
Elindulnak szebb fényű csillagokba.