Juhász Gyula: Ősöm
A nagy keleti pusztaságon,
Valami kóbor, szabad igric,
Ki élt nótázón, napimádón.
Valami igric volt az ősöm.
Mélázó lelke bennem él még,
Messzeségbe csapongó lelke,
Ragyogó dele bennem él még
A nagy keleti pusztaságnak.
Itthagyja gyakran gyásza őszét,
Kószál betaposott síroknál
És elsiratja szilaj ősét
Az én bús vándordaru lelkem.
Keletre néz turáni arcom
S valami ősi melódiával,
Pogány nótával csak elalszom,
Ha kondul majd ama nagy óra!