Juhász Gyula: Távolok zenéje
Távolok zenéje
Mulassatok! Tiétek mind a rózsa,
Amit letéphet az ifjonti kéz.
Mulassatok! Minden gyönyör tiétek,
Miket szívem csak álmokban idéz.
Ó álmok árnya, álmok vágya, násza,
Tűz, amelyen szívemet égetem
S minden elég oda,
Mit el nem értem: élet, szerelem.
Nem voltam fiatal soha!
Amit letéphet az ifjonti kéz.
Mulassatok! Minden gyönyör tiétek,
Miket szívem csak álmokban idéz.
Ó álmok árnya, álmok vágya, násza,
Tűz, amelyen szívemet égetem
S minden elég oda,
Mit el nem értem: élet, szerelem.
Nem voltam fiatal soha!
Daloljatok! Tiétek mind a nóta,
Mely szerelem, bor mellett megterem.
Daloljatok! A legszebb dal tiétek,
Melyért eladnám hazug életem:
Az élet dala, melyben diadalmas
Erővel zeng az izmos ifjuság
S a jövő mámora...
Ó meddő életem, hiú tusák,
Nem voltam fiatal soha!
Mely szerelem, bor mellett megterem.
Daloljatok! A legszebb dal tiétek,
Melyért eladnám hazug életem:
Az élet dala, melyben diadalmas
Erővel zeng az izmos ifjuság
S a jövő mámora...
Ó meddő életem, hiú tusák,
Nem voltam fiatal soha!
Beteg vagyok. Úgy száll e dal felém most,
Mint életemben mindíg a zene:
Nagy messzeségből, boldog messzeségből
Sötét magányba tévedt izenet.
Beteg vagyok. Én más zenére vártam,
Mely diadalt fog harsogni nekem,
Mely ritmusával égbe fölragadja
A föld rögébe süppedt életem!
Perc és év száll tova...
És minden, minden, minden azt dalolja:
Nem voltál fiatal soha!
Mint életemben mindíg a zene:
Nagy messzeségből, boldog messzeségből
Sötét magányba tévedt izenet.
Beteg vagyok. Én más zenére vártam,
Mely diadalt fog harsogni nekem,
Mely ritmusával égbe fölragadja
A föld rögébe süppedt életem!
Perc és év száll tova...
És minden, minden, minden azt dalolja:
Nem voltál fiatal soha!
