Juhász Gyula: Verseim elébe
Verseim elébe
Mélységes tengerfenéken
Fölbúgnak a harangok,
Tompa, tétova hangok
Mélységes tengerfenéken.
Fölbúgnak a harangok,
Tompa, tétova hangok
Mélységes tengerfenéken.
Lelkemnek árva mélyén
Fölbúgnak a harangok,
Múltamból tétova hangok
Lelkemnek árva mélyén.
Fölbúgnak a harangok,
Múltamból tétova hangok
Lelkemnek árva mélyén.
Viharos óceánnak
Nagy lelke harsog a mélyben,
Nagy lelke búg a nagy éjben
Viharos óceánnak.
Nagy lelke harsog a mélyben,
Nagy lelke búg a nagy éjben
Viharos óceánnak.
Csak kongjatok harangok.
Panaszod szálljon a szélbe
Múltak hajótörése!
Csak kongjatok harangok!
Panaszod szálljon a szélbe
Múltak hajótörése!
Csak kongjatok harangok!
Lesz egyszer ünnepem itt fenn,
Megnyílnak a mélységek,
Garmada kincse vak mélynek
Vakítani fog itt fenn.
Megnyílnak a mélységek,
Garmada kincse vak mélynek
Vakítani fog itt fenn.
Hallgatja a jövendő
Múltam harangkongását,
Lelkemnek zokogását
Hallgatja a jövendő!
Múltam harangkongását,
Lelkemnek zokogását
Hallgatja a jövendő!
