Juhász Gyula: Humus
Tavaszmámortól ittasult fejemmel
Ölére omlok párás, kora reggel
És álom nélkül lel az éjszaka.
Lelkem szokatlan dallal válaszol
S míg csírák bújnak ki a föld alól,
Új vágyakat hajt szívem is, az árva.
Az ember rab csak a magyar ég alatt,
Bús rabja rögnek, rabja bús homálynak
Beléd búvunk, mint jövendő csirái,
Az égnek, rögnek új nászára várni!