Juhász Gyula: Meghalni szépen...
A szürke fűzfán őszi szél dalol,
A kormos, ólmos ég alkonyodóban,
A tél rebbenti szárnyát valahol.
A szürke fűzfán őszi szél dalol,
Beteg hattyú fürdik fekete tóban,
Alkony és este búcsúcsókba forr.
A fáradt tájon vár az árva csend,
A szemhatáron tar fűz árnya leng.
A táj halott. Megborzong szép nyaka
És átöleli mély, mély éjszaka!