Juhász Gyula: Himnusz egy csonka Vénuszhoz
Lágyan simítja vállaid vonalát,
Fehér karodra forr ma csókom.
- Evoe, Vénusz Anadyomene!
Mely tűnt aranykor álmaitól beteg
És lemondásoktól vonaglik,
- Evoe, Vénusz Anadyomene!
És dallamokba törtem a vágyakat,
Csókod nekem csak dalba termett.
- Evoe, Vénusz Anadyomene!
Egy mosolyodra vártam, ó Szerelem,
Te márvány voltál, tört maradtál.
- Evoe, Vénusz Anadyomene!