Juhász Gyula: Testamentom
Testamentom
Mesék és álmok erdejébe
Ne tévedjetek, emberek,
Vigyázzatok, kemény a végzet
És odavesz a lelketek!
Ne tévedjetek, emberek,
Vigyázzatok, kemény a végzet
És odavesz a lelketek!
Ne hallgassatok muzsikára,
Mely a szív mélyén hegedül,
Jobb a siket, vásári lárma,
Ó ne járjatok egyedül!
Mely a szív mélyén hegedül,
Jobb a siket, vásári lárma,
Ó ne járjatok egyedül!
Mesék és álmok erdejében,
Lássátok, én is ott vagyok
És érzem, rám les már a végem,
Meghalnak a hazug dalok.
Lássátok, én is ott vagyok
És érzem, rám les már a végem,
Meghalnak a hazug dalok.
Nem hallgattam a többiekre,
Kik járt utakon lejtenek,
Szerelmes voltam a szivembe',
Mely dalos, kósza és beteg.
Kik járt utakon lejtenek,
Szerelmes voltam a szivembe',
Mely dalos, kósza és beteg.
És lássátok, én, bűnös vándor
Nem bánom, meg se siratom,
Hogy elpártoltam a világtól,
Másé a lelkem, a dalom.
Nem bánom, meg se siratom,
Hogy elpártoltam a világtól,
Másé a lelkem, a dalom.
Csak az fáj, ha majd üt az óra,
Ha jő az a nagy pillanat,
Hogy félbeszakad majd egy nóta
Az álomszemfedő alatt.
Ha jő az a nagy pillanat,
Hogy félbeszakad majd egy nóta
Az álomszemfedő alatt.
