Juhász Gyula: A régi udvaron...
A régi udvaron...
A régi udvaron a régi léptek
Halk kopogását hallgatja szívem,
Míg az alkony, mint apám idejében
Leszáll fáradt fejemre szelíden.
Itt járt ő egyre lassúbb lépkedéssel
S nézte a néma, fénytelen eget,
Kihúnyó tüzek méláztak szemében,
Neki oly korán csönd és este lett.
Halk kopogását hallgatja szívem,
Míg az alkony, mint apám idejében
Leszáll fáradt fejemre szelíden.
Itt járt ő egyre lassúbb lépkedéssel
S nézte a néma, fénytelen eget,
Kihúnyó tüzek méláztak szemében,
Neki oly korán csönd és este lett.
Most én rovom a régi kövek útját
És régi léptek neszét hallgatom
És rámragad a régi szomorúság
És visszazeng egy régi bús dalom.
És körülvesz a magányos gyerekség
S árva szegénység minden árnya ma
S szívemben fölsír minden régi estém
Vígasztalan zsongású dallama.
És régi léptek neszét hallgatom
És rámragad a régi szomorúság
És visszazeng egy régi bús dalom.
És körülvesz a magányos gyerekség
S árva szegénység minden árnya ma
S szívemben fölsír minden régi estém
Vígasztalan zsongású dallama.
