Juhász Gyula: Áldott végzetem
Mert általam legszebben így dalol,
Meddő kelethez köt a puszta hűség
S termő jövendőt várok e föld alól.
Még vágyamat hevíti boldogan
És új hitek, új kétségek salakja
Bennem száz színben új lángot fogan.
Bennem a hellén aranykor ragyog,
Bennem Párizs beteg tüzei gyúlnak
S pirulnak eljövendő holnapok!
De én Apollónak érzem magam
S lelkemben Dionizoszt költ e dús ősz
És a jövő vagyok: jós és magyar!