Juhász Gyula: Áldott végzetem
Áldott végzetem
Magyarnak szült a bús végzetszerűség,
Mert általam legszebben így dalol,
Meddő kelethez köt a puszta hűség
S termő jövendőt várok e föld alól.
Mert általam legszebben így dalol,
Meddő kelethez köt a puszta hűség
S termő jövendőt várok e föld alól.
Megölt pogány hitem napos malasztja
Még vágyamat hevíti boldogan
És új hitek, új kétségek salakja
Bennem száz színben új lángot fogan.
Még vágyamat hevíti boldogan
És új hitek, új kétségek salakja
Bennem száz színben új lángot fogan.
Bennem a hinduk bölcsessége szunnyad,
Bennem a hellén aranykor ragyog,
Bennem Párizs beteg tüzei gyúlnak
S pirulnak eljövendő holnapok!
Bennem a hellén aranykor ragyog,
Bennem Párizs beteg tüzei gyúlnak
S pirulnak eljövendő holnapok!
Tavasszal jöttem, köröttem borús ősz,
De én Apollónak érzem magam
S lelkemben Dionizoszt költ e dús ősz
És a jövő vagyok: jós és magyar!
De én Apollónak érzem magam
S lelkemben Dionizoszt költ e dús ősz
És a jövő vagyok: jós és magyar!
