Juhász Gyula: Az utolsó vacsorán
Már hívogatták golgotai árnyak,
Ó ciprus! dalod álmokat susog,
Ó árny! be jó vagy annak, aki fáradt.
És azután indulni fel a hegynek,
Be szomorú az utolsó fenyér,
Hol ácsolják az utolsó keresztet!
De ez az este még lágyan susog,
Oly szép lehet az élet valahol,
Mézes az álom és édes a csók.
És lelked ifjúsága szent nekem,
Oly tavaszi lesz tőle ez a táj
És hegedül a hold ama hegyen.
És kék szemed a mély szemembe néz,
Álmodó tenger szomorú szemed
És bánatom e kék tengerbe vész.
Ne félj, ha holnap a kárpit hasad,
Az ajkadon az élet csókja ég
És ifjúságtól szőke még hajad!