Juhász Gyula: Beato Angelico...
Fehéren éltél, mint Jordán hava,
Ki nem kímélted testedtől a vesszőt,
Beato... voltál boldog valaha?
Rügyezni kezde a koratavasz,
Nem érezéd a mély magány homályán,
Hogy a te lelked rügybontása az?
Hogy a te véred ujjong a mezőn?
Nem álltál-e ablaknál, könnyezőn?
Derűs lelked álma ragyogja át
S megértem szüzeid bús mosolyát!