Juhász Gyula: Bujdosó Balassi
Csatlósom, apródom, itasd meg a lovat,
Habos a zablyája, zilált a sörénye,
Patkója csillagot rúgott három éjbe, -
Magam is, magam is halottfáradt vagyok,
Bort a vitéznek és a lónak abrakot!
Nagy az út Temestől Dancka városáig,
Nagy az út, nincs is út, tartson örökkétig,
Az én bús szívemnek a rózsám szívéig.
Tengernagy bánatom borral itatgatom,
Piros borral, mert a bánatom fekete,
Korcsmárosné lánya, ülj mellém, ülj ide!
Szaladó csillagnak veszendő az útja,
Rab vagyok, rab vagyok, szabadulást várok,
Szerelmes rabságból talán kitalálok!
Virágos mezőket vérrel harmatoztam,
De minden csatáknak nincsen oly kudarca,
Mint fene szerelem reménytelen harca.
Csatlósom, apródom, itasd meg a lovat,
Azután nem bánom, hadd vesszen a világ,
Meghalok én, Anna, szép violavirág!