Juhász Gyula: Imitatio Christi...
Szürke betűkben élek én magam,
A napot nem nézem, csak áldozóban,
Áldozó napnak szép bánata van.
Tested sebét viselte boldogan,
A vágy nyilát úgy hordom én s a távol
Honvágya fáj örökké, ó Uram!
Fölött álmom színes tömjéne ég,
Ez élet minden bája veszve rég.
Az új egek, az új dimenziók,
Hol e holt szív ismét vérezni fog!