Juhász Gyula: Még egy bátor kiáltás!
Új fátyolokat új sebekre,
Nagyon megbénult már a harcos
S kevés csillagot hoz az este.
Férfi bátorság elinalt már,
Égető fénye már a napnak
S nincs pihenő az alkonyatnál.
Már ódát dalolni merészség,
Másé a hatalom, az ország,
Az indulás, a vágy, a készség.
Egy utolsó lángot bocsátok -
Egyszer még próbáljunk remélni,
Harsanjon még egy dal, egy átok.
Egy kézszorítás bús ökölnek,
Egy éljen a jövő harcoknak,
Egy csók az életszeretőknek!
Az élet mély vizébe nézek
És beledobok még egy rózsát
Azoknak, akik tovább élnek!
Azoknak, akik élni mernek,
Élni, akarni és letörni
S ó élet, végig hinni benned!
Azokhoz, kik utánam jönnek,
Kiknek az izma még acélos
És rendet vágnak a jövőnek!
Mely alszik szürke takaróban,
A rám váró tavaszi rögben,
Az új csírákat akaróban!