Juhász Gyula: Múzsám, kiben hiszek...
S hindu a semmiben: oly ritkán jársz felém.
Igaz, hogy nem vagyok szilaj, erős legény,
Igaz, napom robot s álmatlan álom éjem.
Csak ami megmarad a forgácsolt napokból,
Borok és pihenők találnak téged olykor
S meghatva dadogok dicső színed előtt.
Én bolygok utain félélet, félhalálnak,
A vers ünnepi est, mint munkásnak a szombat.
Mint kocsma asztalán a munkás, hogyha végre
Szivarra gyújt szegény s ringatja füstje kékje.