Juhász Gyula: A kávéházi bánat
A kávéházi bánat
Nem érzitek a kávéházi bút,
Mikor az ívlámpák izzása bágyad
És szürkén ülnek a szegény fiúk
És nem találnak már szapulni tárgyat?
Mikor az ívlámpák izzása bágyad
És szürkén ülnek a szegény fiúk
És nem találnak már szapulni tárgyat?
Mikor a fényes selymű asszonyok
Unott arcán a festék hervatag már
S az édes, arany pezsgő elfogyott
S valahol messze már az arany nap jár?
Unott arcán a festék hervatag már
S az édes, arany pezsgő elfogyott
S valahol messze már az arany nap jár?
A zene hirtelenül fölsajog
És elhal, mint a fáradt szív verése
És künn a szürkület, a szürke vércse
És elhal, mint a fáradt szív verése
És künn a szürkület, a szürke vércse
Már verdesi az izzadt ablakot
S a szivar vége álmosan kihúnyt, -
Nem érzitek a kávéházi bút?
S a szivar vége álmosan kihúnyt, -
Nem érzitek a kávéházi bút?
