Juhász Gyula: A szerzetes hóráiból
A szerzetes hóráiból
Örvény az Isten! Szörnyű, mély, örök.
Szédülnek tőle mind
A gyöngék, gyávák, bűnösök!
Szédülnek tőle mind
A gyöngék, gyávák, bűnösök!
Örvény az Isten! Minden éjjelen
S minden gyötrelmen át
Ez örvény vár és végtelen!
S minden gyötrelmen át
Ez örvény vár és végtelen!
Szeressétek a mély örvényeket,
Szerelmet és halált
S ama nagy, örök életet!
Szerelmet és halált
S ama nagy, örök életet!
Minden örvényen át híd a remény,
A lélek odatör,
Hol magasság, mélység zenél!
A lélek odatör,
Hol magasság, mélység zenél!
Rózsáitokat vessétek bele,
A nagy örvénybe mind,
Hogy vígan várjon éjjele!
A nagy örvénybe mind,
Hogy vígan várjon éjjele!
