Juhász Gyula: Ma jött az első...
És lágyan érintette szívemet,
Mint nyárutó esője néma fákat,
Melytől az első holt levél pereg.
Ma jött az első, csöndes férfibánat,
Ma már múltakba nézek én utánad.
Mert menni kell, mert végtelen mi útunk,
Az égig kell még kupolánknak érni,
Ha nincs nő, kinek mély ölébe hulljunk.
Holnap nyugodtan megy tovább a férfi,
Magányba megy, asszonyvágy el nem éri.