Juhász Gyula: Nincs búcsúzás
Nincs búcsúzás
Nem búcsúzom, mert nincsen búcsúzás.
Életfolyóim mind tengerre szállnak
S az örök égbe tér minden múlás
S végtelen minden partja a halálnak.
Nem búcsúzom, mert nincsen búcsúzás
És mindenhol csak múltam tája várhat.
Életfolyóim mind tengerre szállnak
S az örök égbe tér minden múlás
S végtelen minden partja a halálnak.
Nem búcsúzom, mert nincsen búcsúzás
És mindenhol csak múltam tája várhat.
Nem búcsúzom, mert múltak tája vár.
A régi én talál rám szomorúan,
A régi én, kinek ősbúja fáj
S új bánatommal osztozik csitultan.
Nem búcsúzom, mert múltam tája vár,
Hol új tájakra vágyva, elvirultam.
A régi én talál rám szomorúan,
A régi én, kinek ősbúja fáj
S új bánatommal osztozik csitultan.
Nem búcsúzom, mert múltam tája vár,
Hol új tájakra vágyva, elvirultam.
A régi én talál rám szomorúan
És kérdezi: hol voltál, jó fiú?
S én felelem: a múltakon búsúltam
S beláttam, hogy minden távozás hiú
S nincsen bolyongás, csupán körbe-körbe
S megtérünk minden vándorok, örökre!
És kérdezi: hol voltál, jó fiú?
S én felelem: a múltakon búsúltam
S beláttam, hogy minden távozás hiú
S nincsen bolyongás, csupán körbe-körbe
S megtérünk minden vándorok, örökre!
