Juhász Gyula: A kísértő
A kísértő
- És mutatá a távol Indiákat,
Hol elefántcsont és gyémánt terem
És mutatá Ophirt, hol kincseken
Tipor a láb s a föveny is opált ad.
Hol elefántcsont és gyémánt terem
És mutatá Ophirt, hol kincseken
Tipor a láb s a föveny is opált ad.
És mutatá a hiperboreákat,
A boldogoknak messze szigetét,
Hol élnek még a nimfák és regék
S partját a titkos Oceániának.
A boldogoknak messze szigetét,
Hol élnek még a nimfák és regék
S partját a titkos Oceániának.
És ezt mind, mind ígérte a kisértő,
Mindent, mit e világon csak lehet,
Ébent, bíbort, gyönyört és kincseket.
Mindent, mit e világon csak lehet,
Ébent, bíbort, gyönyört és kincseket.
Ó a világ oly tág, oly dús igérő
S ő elhárítá halkan, könnyedén!
- Mind e világon túl lesz az Enyém!
S ő elhárítá halkan, könnyedén!
- Mind e világon túl lesz az Enyém!
