Juhász Gyula: Bethániában
Bethániában
A régi dolgok híven visszatérnek
S hiába megy az életem tova,
Övék a vágyam és övék az élet.
S hiába megy az életem tova,
Övék a vágyam és övék az élet.
A régi emlékek piros bora
Ma mámorít s ma ringat vissza engem
S ma száll a régi rossz és rút tova.
Ma mámorít s ma ringat vissza engem
S ma száll a régi rossz és rút tova.
Emlékeim, utolsó vacsora,
Ma magamat adom tinéktek által,
Ily élők még nem voltatok soha.
Ma magamat adom tinéktek által,
Ily élők még nem voltatok soha.
Az éjben halkan zeng a csalogánydal
S én érzem, érzem, hogy búcsúzni kell
S szeretnék eggyé lenni mind e tájjal,
S én érzem, érzem, hogy búcsúzni kell
S szeretnék eggyé lenni mind e tájjal,
Mely sorsom útján égbe úgy ívell,
Mint égbe lejt a halkuló madárdal,
Ma megbékéltem már a semmivel
S boldog frigyet kötöttem a halállal.
Mint égbe lejt a halkuló madárdal,
Ma megbékéltem már a semmivel
S boldog frigyet kötöttem a halállal.
