Juhász Gyula: Bethániában
S hiába megy az életem tova,
Övék a vágyam és övék az élet.
Ma mámorít s ma ringat vissza engem
S ma száll a régi rossz és rút tova.
Ma magamat adom tinéktek által,
Ily élők még nem voltatok soha.
S én érzem, érzem, hogy búcsúzni kell
S szeretnék eggyé lenni mind e tájjal,
Mint égbe lejt a halkuló madárdal,
Ma megbékéltem már a semmivel
S boldog frigyet kötöttem a halállal.