Juhász Gyula: Fátum
Fátum
A távol violás ködében,
Mint tarka délibáb lebeg
A magyar ősz a méla Végen,
Mely mindent eltemet.
Mint tarka délibáb lebeg
A magyar ősz a méla Végen,
Mely mindent eltemet.
A tarka ősz a bús határon,
Hol oly közel a temető
S a vég ott vár az állomáson
S a vég oly könnyező
Hol oly közel a temető
S a vég ott vár az állomáson
S a vég oly könnyező
S a templom orgonája reszket
Végig a meghalt városon
S oly távol fény ég a szemekben,
A holt éggel rokon
Végig a meghalt városon
S oly távol fény ég a szemekben,
A holt éggel rokon
És rokon az én holt szívemmel,
Ki, ha leszáll az éj, a csönd,
Hiába zendül sorsa ellen,
Mely ráhull, mint a köd.
Ki, ha leszáll az éj, a csönd,
Hiába zendül sorsa ellen,
Mely ráhull, mint a köd.
