Juhász Gyula: Mint régesrégen...
Mint régesrégen...
A régi óra úgy ketyeg fölöttem,
Mint elfáradt szív a halálos ágyon
S a végtelenbe nő e zaj a csöndben
S egy életet jelez verése fájón,
Mint elfáradt szív a halálos ágyon
S a végtelenbe nő e zaj a csöndben
S egy életet jelez verése fájón,
Egy életet zeng most és visszazengi
Száz bánatát neki a csöndes élet
S búcsúzni kell ma és mindent feledni,
Szerelmet és bort, verset, büszkeséget,
Száz bánatát neki a csöndes élet
S búcsúzni kell ma és mindent feledni,
Szerelmet és bort, verset, büszkeséget,
Halott apám megálló szívverését,
És születő öcsém első sírását
És egyre nő a csönd és a sötétség
És születő öcsém első sírását
És egyre nő a csönd és a sötétség
S a lelkemet nagy számadásra várják
És én lefekszem s mint a régi gyermek,
Fáradt kezekkel, úgy vetek keresztet.
És én lefekszem s mint a régi gyermek,
Fáradt kezekkel, úgy vetek keresztet.
