Juhász Gyula: Örök zene
Örök zene
Gondolj el nem múló zenékre lelkem,
Szűz csillagokon fönn az égi kertben.
Szűz csillagokon fönn az égi kertben.
És éjszakára, melynek tükörében
Elsápad minden árnyék földön, égen.
Elsápad minden árnyék földön, égen.
Ember Fiára, ki lenn járt e tájon,
Hogy minden szív eztán remélve fájjon,
Hogy minden szív eztán remélve fájjon,
Az ő hajára, mely szőkébb a holdnál
És a halálra, mely békébe pólyál.
És a halálra, mely békébe pólyál.
(E verset írtam messze költözőben,
Fekete márvány alján, temetőben.)
Fekete márvány alján, temetőben.)
