Juhász Gyula: Pozsony
Pozsony
Nyugodt erőben viruló királynő,
Koronás város a bús végeken,
Míg arany tallért hint a gyászpompás ősz,
Én ligetednek árnyát keresem.
Koronás város a bús végeken,
Míg arany tallért hint a gyászpompás ősz,
Én ligetednek árnyát keresem.
A ritka lombok közt, gyér napsütésben
Petőfi és Reviczky árnya int,
Ó első szerelem, tűnt ifjú éden,
Mely nem ismétli többé dalait.
Petőfi és Reviczky árnya int,
Ó első szerelem, tűnt ifjú éden,
Mely nem ismétli többé dalait.
Ó első szenvedés, gyönyörű bánat,
Mily kedves és mily fájó vagy te már.
Már itt az ősz és rám az este vár.
Mily kedves és mily fájó vagy te már.
Már itt az ősz és rám az este vár.
Én bámulom a büszke palotákat,
De ligetedben, néma utakon
Pompázva int két örök fájdalom.
De ligetedben, néma utakon
Pompázva int két örök fájdalom.
