Juhász Gyula: Idegen sírok közt
Idegen sírok közt
Idegen sírok közt botorkál a lábam,
Idegen ősz fázós, öreg avarában.
Idegen ősz fázós, öreg avarában.
Idegen táj néz rám, hűvös őszi szántás,
Idegenül kong egy távoli kiáltás.
Idegenül kong egy távoli kiáltás.
Nézem a sok kis sírt, egyszerű kis lelkek,
Itt aludják át az őszt, a gyászt, a csendet.
Itt aludják át az őszt, a gyászt, a csendet.
Minden második hant keresztje tudatja,
Hogy alatta alszik egy idegen Anna.
Hogy alatta alszik egy idegen Anna.
Milyenek lehettek? Szelíd, szláv leányok,
Szívükben viseltek egy bús mennyországot,
Szívükben viseltek egy bús mennyországot,
Csönddel, áhítattal jártak a mezőben,
Amíg elpihentek a kis temetőben.
Amíg elpihentek a kis temetőben.
Hol egy idegen és halálos bús szív vár
Távoli Annára, ki messzebb a sírnál.
Távoli Annára, ki messzebb a sírnál.
