Juhász Gyula: Kalózhajó
(gy indulunk az éjbe, a tilosba.
Megyünk, megyünk, mámorral és sebekkel.
Mi vígan nézünk a sötét egekre.
Egy szürke szirten holtak karneválja.
Félőn tekint a megtért utasokra.
Kalózhajó, a szíved hevesen ver,
Piros vitorlád kémli a túlpartot.