Juhász Gyula: Odysseus búcsúzik
Borús olajfák árnya rámborul ma
S egy tűnt gyerekség fonnyadt koszorúja
Övezi át ez elhantolt szivet.
Vén kondás ballag gödölyék után,
Álom porába hull a délután
S a tenger mormol, mint fáradt komondor.
Calipsóra virágos éveken
S eszembe jutsz: Circének édes éje
A drága múlt és sírván gondolok
Aranyhajú szirének énekére.