Juhász Gyula: Egy halott költőnek
Fáradt szemekkel néznél e világba.
Szobád falán egy fonnyadt koszorú
És a szívedben vágyak hervadása.
Keskeny kezed szép homlokodra tennéd
És melegednél szivarod tüzén,
Mely hamvadoz, mint az öröm s az emlék.
És a halált idéznéd csöndes este.
Most a szívedből dús rezeda hajt
És sírodon legszebb a naplemente.