Juhász Gyula: Goethe Weimarban

Teljes szövegű keresés

Goethe Weimarban
 
Már Jupiter lett a derűs Apolló,
Nagy homlokán sok év rovása van
És hajdan oly víg kedve elborongó
S királyi napja már vérző arany.
 
Ám szép az alkony. Lelke Campagnáján
Emlék-kaszáló illatoz neki
S a bánat árva ciprusának árnyán
Bolyonganak halott szerelmei.
 
Friderika: e név eseng szívében
És földereng első tavaszkora.
A messze Sessenheim, a kedves éden,
Gyönyör, mely tiszta s meg nem tér soha.
 
Most itt vagyok - susogja - távol ormon
S fauszti vággyal távolabb török.
Szelíd idill, gondoltam én mosolygón
S ő azt gondolta: szerelem, örök!

 

 

Annotációk
Szövegrészlet kijelölését követően fűzhet hozzá magyarázatokat.
További információk

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages