Juhász Gyula: Lobogó

Teljes szövegű keresés

Lobogó
 
Mint jó harcos az utolsó rohamban,
Meglengetem még egyszer lobogódat
Tűnt ifjúság, ez alkonyati dalban.
 
Lobogj, lobogj és csókold meg a napfényt,
Mely a tetőket mostan aranyozza,
Mint öreg harcos vén mellét a tallér.
 
Lobogj, lobogj, nemrég még harcok éke,
Tépett lobogó, vesztes ifjúságom
És lengj be vígan majd a barna éjbe.
 
Reád hímezte boldog, büszke lelkem
Arany fonallal az örök dicsőség
Fantomjait s ha alszik elesetten,
 
Takard el az ifjaktól balga hősét.

 

 

Annotációk
Szövegrészlet kijelölését követően fűzhet hozzá magyarázatokat.
További információk

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages