Juhász Gyula: Notre Dame de Lorette
Notre Dame de Lorette
Hurrá! A győzelem mienk,
Szép nap ragyog ma ránk,
Mondották a domb tetején
A hős német katonák.
Szép nap ragyog ma ránk,
Mondották a domb tetején
A hős német katonák.
A domb tetején kápolna állt,
De most már csupa szilánk.
Ott lelték kéken, fehéren Őt,
A lorettói Máriát!
De most már csupa szilánk.
Ott lelték kéken, fehéren Őt,
A lorettói Máriát!
Karjai között repesett
Vérző kicsi fia.
- Áldd meg a fegyvereinket, ó,
Asszonyunk, Mária!
Vérző kicsi fia.
- Áldd meg a fegyvereinket, ó,
Asszonyunk, Mária!
Mária, fájdalmas Anya,
- Dicsértessék neve -
Csak nézett szent szomorúan
És semmit sem felele.
- Dicsértessék neve -
Csak nézett szent szomorúan
És semmit sem felele.
- Gloire! A győzelem mienk,
Ez a dicsőség hajnala!
Ujjongta a domb tetején
Száz francia katona.
Ez a dicsőség hajnala!
Ujjongta a domb tetején
Száz francia katona.
És ők is ott lelték szomorún
Máriát a romok alatt.
- Notre Dame - mondották neki -
Áldd meg e nagy diadalt!
Máriát a romok alatt.
- Notre Dame - mondották neki -
Áldd meg e nagy diadalt!
És Mária, fájdalmas Anya
Választ nekik sem adott.
S másnap megint hős németek
Tartják a magaslatot.
Választ nekik sem adott.
S másnap megint hős németek
Tartják a magaslatot.
A lorettói Notre Dame,
Nem német, nem francia,
Neki csak fáj, fáj, egyre fáj,
Hogy vérzik drága fia.
Nem német, nem francia,
Neki csak fáj, fáj, egyre fáj,
Hogy vérzik drága fia.
