Juhász Gyula: A föltámadott

Teljes szövegű keresés

A föltámadott
 
Latrok között, a gyászos, csonka péntek,
Hasadt kárpitja a mogorva égnek,
 
Az ecet és epe, a szörnyű lándzsa
Már messze, régen elmaradt utána.
 
Kín és halál csak kusza, kurta álom
És élni, élni jó e szép világon.
 
Mögötte áldott harminchárom éve,
Előtte: az öröm mély messzesége.
 
És negyven napra, hogy az égbe tartott,
Úgy hívták, vonták még a földi partok.
 
Oly idegenül tündökölt a menny még
S oly szédítőnek tűnt a végtelenség.
 
Folyton lenézett, búcsút mondva halkan
És fájó szívvel szállt a szűz magasban.
 
S a ragyogó azúron át a lelke
A Genezáret kékségét kereste.

 

 

Annotációk
Szövegrészlet kijelölését követően fűzhet hozzá magyarázatokat.
További információk

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages