Juhász Gyula: A gondolkodó
A gondolkodó
- Rodin szobrára -
Boldog szobor, te bronz vagy és öröklét,
Némán borongsz e dúlt világ felett.
Nem érzed a kor súlyát, szörnyű dölyfét
És hogy halottak már az istenek.
Némán borongsz e dúlt világ felett.
Nem érzed a kor súlyát, szörnyű dölyfét
És hogy halottak már az istenek.
Gondolkodók, bús társaid a földön
Ma sírva állnak egy nagy sír előtt
És eltévedt bárányok, tiszta költők
Riadva járják a nagy vérmezőt.
Ma sírva állnak egy nagy sír előtt
És eltévedt bárányok, tiszta költők
Riadva járják a nagy vérmezőt.
Gondolkodó, mi forrna ércfejedben,
Ha szíved érző volna, mint övék,
És látnád, hogy a világ mily sötét?
Ha szíved érző volna, mint övék,
És látnád, hogy a világ mily sötét?
Komor szobor, e bomlott végtelenben
Az öröm már csak antik remekek
Hideg, szűz márvány ajkain remeg.
Az öröm már csak antik remekek
Hideg, szűz márvány ajkain remeg.
Annotációk
Szövegrészlet kijelölését követően fűzhet hozzá magyarázatokat.
További információk
További információk
