Juhász Gyula: Csönd
Csönd
Szöri József emlékének
Feküdt. Fölötte Kárpátok nagy ősze,
Magyar gyászpompa, véres bíboros,
Lelkén a végtelen lágy szemfedője.
Hátrálót fútt a vágy és az orosz.
Magyar gyászpompa, véres bíboros,
Lelkén a végtelen lágy szemfedője.
Hátrálót fútt a vágy és az orosz.
Feküdt. Komoly és mély tengerszemében
Még ragyogott száz napsütés szine,
Szűz nefelejcse rónáink delének
És alkonyok mosolygó írisze.
Még ragyogott száz napsütés szine,
Szűz nefelejcse rónáink delének
És alkonyok mosolygó írisze.
Ő csak feküdt. Piros lett csukaszürke
Tépett ruhája, melle, szíve vér,
De arca békés és nyugodt fehér.
Tépett ruhája, melle, szíve vér,
De arca békés és nyugodt fehér.
S hogy végső pillantása szállt az űrbe,
Az esti égen, zord Uzsok fölött
Egy magyar csillag ím föltündökölt.
Az esti égen, zord Uzsok fölött
Egy magyar csillag ím föltündökölt.
