Juhász Gyula: Anasztázia
Akinek arcán másvilági bánat
Hervatag őszi mosolya ragyog;
Igy néznek ránk a bús őrangyalok.
Ma benned él anyám, te árva, drága,
Te könnyezőn mosolygó jó anya,
Szomorú házunk szelíd alkonya.
Mély bánatotok hamva lángra lobban
S mi bennetek holt, néma, ősi gyász volt,
Meglengetem, mint győzedelmi zászlót!