Juhász Gyula: Dugonics
Ma nyugtalan néz el Szőreg felett,
Örök magyar virrasztó, józan, éber,
Ma fázva látja e magyar telet!
Szorítja most Etelkát Dugonics,
Ez az a könyv, melytől ujjongva éledt
A tetszhalott magyarság akkor is!
Mozdulj, te föld, mert a magyar bokorra
Fészket ma vércse, ölyv és kánya rak.
A honi nyelv zenéje égbe zúgja,
Hogy szent jogunk van itt a nap alatt!