Juhász Gyula: Júlia, bús virág
Júlia, bús virág
Ott tévedeztem mélységek felett
S gyopárt a szirten, téged leltelek.
S gyopárt a szirten, téged leltelek.
A sorsom, mint kőszikla, oly kopár,
Virulj szívemben, kedves, bús gyopár.
Virulj szívemben, kedves, bús gyopár.
Ó régen rózsák buja illatát
Kerestem én rőt éjszakákon át.
Kerestem én rőt éjszakákon át.
Nagy messze rózsák nyíltak kényesen
És elvirultak mind, de nem nekem.
És elvirultak mind, de nem nekem.
Ma már tudom, hogy völgyünk siralom
S az ormokon van tiszta nyugalom.
S az ormokon van tiszta nyugalom.
Az ormokon, hol csönd s gyopár terem,
Halotti csönd és égi szerelem.
Halotti csönd és égi szerelem.
