Juhász Gyula: Ó ifjúság!...
Ó ifjúság!...
Ó ifjúság, erők víg angyala,
Mint Jákob, úgy viaskodom veled,
Nem engedem a szálló éveket,
Az életet, mely az enyém vala!
Mint Jákob, úgy viaskodom veled,
Nem engedem a szálló éveket,
Az életet, mely az enyém vala!
Ó ifjúság, mohón ölellek én
S dalok arany szalagját aggatom rád
S míg lejtenek a tűnő, tünde hórák,
Mindent felejtve csüggök egy zenén!
S dalok arany szalagját aggatom rád
S míg lejtenek a tűnő, tünde hórák,
Mindent felejtve csüggök egy zenén!
Egy mély zenén, mely árad és dagad
S elönti mind e földi tájakat
S bezengi lágyan az azúr eget,
S elönti mind e földi tájakat
S bezengi lágyan az azúr eget,
Örök zenén, mely földi gyász felett
El nem mulandó szépen, egyre szebben
Száz ifjúságot ringat énekemben.
El nem mulandó szépen, egyre szebben
Száz ifjúságot ringat énekemben.
