Juhász Gyula: Régi verseim elé

Teljes szövegű keresés

Régi verseim elé
 
Nem bántanak már engem e bánatok,
Nem az voltam én, aki ma már vagyok.
 
Egy bámuló őz szeme jobb rokonom,
Mint e tűnődések eltűnt romokon.
 
Ma már ölelőbbnek érzem a halált,
Mint rég az életet, amely a sírra várt.
 
Ma már a halál és élet derüsen
Egymásnak örök örömöt üzen.
 
Lánc, lánc, örök tánc a gyönyör és a gyász,
Egekben, rögökben csak életre találsz.
 
Nem él, aki fél és balga, ki borús,
Minden jó dalolót öröm koszorúz!

 

 

Annotációk
Szövegrészlet kijelölését követően fűzhet hozzá magyarázatokat.
További információk

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages