Juhász Gyula: Régi verseim elé
Régi verseim elé
Nem bántanak már engem e bánatok,
Nem az voltam én, aki ma már vagyok.
Nem az voltam én, aki ma már vagyok.
Egy bámuló őz szeme jobb rokonom,
Mint e tűnődések eltűnt romokon.
Mint e tűnődések eltűnt romokon.
Ma már ölelőbbnek érzem a halált,
Mint rég az életet, amely a sírra várt.
Mint rég az életet, amely a sírra várt.
Ma már a halál és élet derüsen
Egymásnak örök örömöt üzen.
Egymásnak örök örömöt üzen.
Lánc, lánc, örök tánc a gyönyör és a gyász,
Egekben, rögökben csak életre találsz.
Egekben, rögökben csak életre találsz.
Nem él, aki fél és balga, ki borús,
Minden jó dalolót öröm koszorúz!
Minden jó dalolót öröm koszorúz!
Annotációk
Szövegrészlet kijelölését követően fűzhet hozzá magyarázatokat.
További információk
További információk
