Juhász Gyula: Tiziánnak
Nagy mestere, kit álmok száza késztet,
Hogy a színek játékát vígan űzzed
És kinek egy az élet és művészet;
Minden kezedben, tiszta és meleg fény
S közel száz éved tündökölve tellett
S legtöbb bíbort leltél épp naplementén.
Ki szinte fényt imád s nem senki hitvány,
Félős irígyen gondol rád szegényke:
De lelke mélyén, árva műteremben,
Száz álma él, mindennél fényesebben.