Juhász Gyula: Nászút
Nászút
A bánatommal, e hű útitárssal
Elindulok majd s megnézem Velencét,
Hol tenger és ég a szemedre rávall
És akkor, egyszer tán boldog leszek még.
Elindulok majd s megnézem Velencét,
Hol tenger és ég a szemedre rávall
És akkor, egyszer tán boldog leszek még.
Köszöntöm majd a márvány palotákat,
Melyek láttodra alkonyfénybe gyúltak
S a tengert, amely megcsókolta vállad
S ringatta lágyan szőke koszorúdat.
Melyek láttodra alkonyfénybe gyúltak
S a tengert, amely megcsókolta vállad
S ringatta lágyan szőke koszorúdat.
És megnézem a régi mestereknek
Száz remekét, amelyen elmerengett
Tekinteted, mint csillag a homályon
Száz remekét, amelyen elmerengett
Tekinteted, mint csillag a homályon
S azóta szebb e sok, sok boldog álom
És szőkébbek a Bellini Madonnák
És derűsebb a dantei mennyország.
És szőkébbek a Bellini Madonnák
És derűsebb a dantei mennyország.
