Juhász Gyula: Önarckép
Talán egy antik domb szüreti táncát,
Hol körbe-körbe tombol a vidámság
S részeg faun a zöldbe hempereg?
Talán egy árva zárda félhomályát,
Hol Máriát köszöntik méla mályvák
S az örök mécstől sápad mély titok?
A virradó napot, hol táborok
Robognak a jövőbe, új titánok?
Az Ismeretlen Istent keresik tán,
Ki bús mámorral mintáz új világot?