Juhász Gyula: Szegény katona
A háborúnak vérpiros sarában,
Fázott, ázott és éhezett
Szegény hazátlan.
Bíbor sebekkel égő szörnyű lázban,
A férges ágyon egyedül,
Szegény hazátlan.
Mint őszirózsa temető porában,
Fölötte varjak hada húz,
Szegény hazátlan!
És bandukolt rab légiók sorában,
Idegenek közt egyedül,
Szegény hazátlan.
Hazasodorta és ő büszke lázban
Érezte, most a nép itél
S ő nem hazátlan!
Fagyos szelek fütyültek a világban.
Fölötte zúg ítéletül,
Hogy ő hazátlan!