Juhász Gyula: Testamentum
E búcsúzót, jövendő emberek!
Ne kérdezzétek majd, ki voltam én.
Mely a nem múló, szent összhangba hal.
De nem szűntem dúdolni dalomat.
Csüggedten álltam sokszor féluton.
Hogy nem láthatta könnyemtől szemem
De ti ezen ne csodálkozzatok!
Nem álmodom, csak fekszem majd hanyatt,
Akarom én, ez így is lesz, tudom:
Miért vérzett el lassan a szivem,
S a fiatalság tavaszi izét
S az asztal végén, vidám lakomán
Ne értsétek meg azt, ti boldogok!