Juhász Gyula: A titok
A titok
A titok néz örök szemével
Az ég azúrján át felém,
A titok sír, mély őszi éjen,
Ha hull a hervatag levél.
Az ég azúrján át felém,
A titok sír, mély őszi éjen,
Ha hull a hervatag levél.
A titok száll borús magasban,
Mikor a darvak raja húz,
A titok szunnyadoz alattam
A hant ölén, mely koszorús.
Mikor a darvak raja húz,
A titok szunnyadoz alattam
A hant ölén, mely koszorús.
Én látom őt a vak sötétben
És hallom őt, ha zene zeng,
Rám vár szelíden és fehéren,
Mosolyog, int és én megyek.
És hallom őt, ha zene zeng,
Rám vár szelíden és fehéren,
Mosolyog, int és én megyek.
